Egy gyönyörű napsütötte márciusi reggelen elindultam a piacra.
Szokásos pénteki rituálémat kivételesen szerdaira váltottam. Feltűnt, hogy a virágos standnál a jól ismert, mindig harsány és korához képest meglehetősen fiatalosan öltözködő hatvanas nő helyén, egy sokkal szerényebb és idősebb néni árulta a virágait. A portékája ugyan kisebb, de jóval szebb volt, mint a másiké.
Odaléptem hozzá. A másik hölgy, már messziről kiabált volna, hogy ilyen szép virágokat sehol sem találok, de a néni csak csendben várta, amíg nézelődtem.
– Gyönyörűek a virágai! – szólaltam meg.
A néni rám mosolygott. Hálás volt ezért a jó szóért, ahogy a virágai is a gondozásért.
Marton-Gazdag Rita
(kezdőkép: Unsplash)
