Csörgött az óra, ismét reggel 7. A vizit most kezdődik a kórházban- autóval odaérek fél nyolcra. Persze nem felejthetem el a banánt, és a nővéreknek is vihetnék valamit, kávét, annyit fáradnak minden nap.
Szaladtam fel a klinika lépcsőin, a látogatási idő már elkezdődött.
–Jó napot! Hogy vannak?
– Jól vagyunk köszönjük, tessék csak befáradni, nagyon várja Önt, sokat mesélt Önről tegnap.
Nem tudom milyen állapotban van.
Újságot olvasgatott, majd meglátott, élettel telve nyújtotta kezét felém. Arca kipirult, örömmel teli. Az orvos azt mondta napok kérdése..
Szemeimben könnyek, mégis mosolyogva szorítom az angyali féltő kezet, -drága édesanyám.
Most én Vigyázok Rád.
Hokkeszter Cintia
(kezdőkép:pexels)