A családállítás egymással kapcsolatban lévő személyek vagy akár jelenségek egymáshoz való viszonyulását képezi le. Ezért szerencsésebb rendszerállításnak nevezni, lévén közel sem csak családtagokat lehet vizsgálni vele.
Közel egy éve tartó kapcsolatban vagyok benne egy olyan férfival, aki lelkileg és érzelmileg annyira sérült, amennyire egy ember csak tud sérülni a párkapcsolatok sorozatos kudarca miatt.
Homokot söpör odébb a szél jobbról balra, ha úgy tetszik, mert hogy merre lehet kelet, nyugat, észak vagy dél, arról fogalmam sincs. Sehol semmi eligazodási pont, még egy fa sem, csak a sivatag, körös-körül, mint valami ócska road movie-ban.
Tisztán emlékszem arra a napra, mikor szerelmes lettem beléd. Már akkor tudtam, hogy számomra te vagy az igazi, és rajtad kívül nem kell senki más. Számomra az az egy év felért mindennel, de elveszítettelek és teljesen összetörtem.
Csak egy félig megálmodott álom voltál, amiből fel kellett ébrednem. Egy futó kaland, ami mégis sokkal többet adott, mint reméltem és sokkal-sokkal többet vett el mint vártam. Megadtam magam… nem neked, a saját érzéseimnek.
Ülök a tengerparton és a hullámokat nézem. Ha itt lennél…hmmm… De nem vagy itt. Egyedül figyelem, ahogy fodrozódik a tenger és közben a kavicsokat fürkészem, melyeket ki-be sodor a víz.
Mi olaszok, kik úgy szeretjük az életet és annak minden apró rezdülését és momentumát most egy új korszak küszöbén állva, otthonainkból árasztjuk a világ felé az összefogás, a szeretet, a türelem, a kitartás megannyi érzelemhullámát.
Évek elteltével is igényli egy nő a figyelmességet. Nem az ékszerekre, csokira vagy virágra gondolok ez alatt. Hanem a kedves szavakra, a bókokra és a flörtre.
Naponta felteszem magamnak a kérdést:„Miért?” Nem értem, hogy miért kellett így történnie? Hiszen olyan jól indult, olyan jó volt minden, ami volt, megtaláltuk egymást, mégis engedtük kicsúszni a kezünkből a másikat.
Ha könyv lennél, a letehetetlen fajta lennél. Az, amelyiket mindig, mindenhol, mindenkor olvasnám, ugyanakkor félnék a végére érni. Bár, újra és újra olvashatok egy könyvet, de az első alkalommal még más, még nem tudom mi lesz a vége.
Lázasan készülődött. Kétségek gyötörték, mert tudta, hogy a férfi is ott lesz a bálban. Nagyon szerette volna látni, de nem tudta, hogy milyen érzéseket vált majd ki belőle, ha látja ahogyan más lányoknak szenteli a figyelmét.
Van, aki már a várandósság idején azonosulni tud az anyaság érzésével. Az első pillanattól kezdve kötődik születendő gyermekéhez, érzi hogy ez valami igazán különleges szövetség lesz kettejük közt.
