Az interneten szebb volt ez a szállás.
A fürdőben zuhanyfüggöny. Fujj! Még jó, hogy hoztam saját törölközőt, sose indulok el nélküle.
Látom a szemem sarkából, miközben kipakolok, hogy néz. Miért méreget? Sokallja a ruháim, azt furcsállja, hogy kipakolok mindent?
Szeretném otthonosan érezni magam, ez talán nem baj?
Még mindig méreget. Lehet, hogy elbizonytalanodott? Akarja még ezt az egészet vagy azt nézi én akarom-e?
Itt vagyok. Igent mondtam az utazásra, igent mondtam rá, bár szerintem még korai…
Sétáljunk, mondom a szemébe. Mintha megkönnyebbülne. Át sem öltözik? Ebben a ruhában akar lenni egész nap, amiben a vonaton utazott? Végignézek rajta, hátha megérti. Nem érti. Elindul.
Én egy vagyont hagytam a szépségszalonban. Fodrász, pedikűr-manikűr, kozmetika, intimgyanta, ő meg itt slapmoskodik mellettem. Vagy nincs rendes ruhája?Na majd beszerzünk neki néhányat…
Be akar menni ebbe a lepukkant étterembe?
Jó, jó, hogy ez van a legközelebb, de akkor is!
Ilyen igénytelen? Vagy csóró? Kifizetném én a vacsorám, ahogyan a szállásomat is. Újból kérdőn nézek. Nem érzi, hogy nem tetszik. Ilyenkor már kicsi a választék. Jobb lenne valami könnyű ma estére, de abból választok ami van… Ő fizette a zsírban tocsogó menüt, akkor én meghívom fagyizni.
Nagyon szép itt a belváros és ez a park. Én lassabban mennék, elvégre sétálunk, de ő csak rakja a nagy lábait gyors egymásutánban. Fura, hogy alig beszél. Oké, akkor mesélek én magamról, bár nem kérdez. Szerettem volna hosszan andalogni, de valahogy jobban tájékozódik, egy kacskaringós kis utcán hamarabb visszaértünk mint gondoltam.
A recepciós hangosan köszön és a férjezett nevemen szólít, amikor visszaadja a személyimet. Bunkó. Azt hiszi, házas vagyok. Elintézhettem volna már az okmányaimat…
Suta pillantások, zavart közhelyek, mi jöhet még?
Tusolás, kézmosás és fogmosás nélkül akar nekem esni? Ne már!
Rengeteg könyvet elolvastam arról, hogyan legyek fantasztikus az ágyban, hogy spontánnak kell lenni, de én nem vagyok az. Nekem fontosak az előkészületek. Hoztam csini fekete tangát és hozzá illő melltartót. Nem akar már elengedni, a nyakamat csókolgatja. Ez nem is olyan rossz. Igen, ott indul az erogén zónám.
De várjunk mééég!Van illatos gyertyám is… Nem vár. Azt súgja, hogy nagyon kíván.
Vajon ez nála mit jelent?
Azt, hogy engem akar kényeztetni, vagy általam akar kielégülni?
Nem mindegy! Nagyon nem…
Nem tudtam hozni a szexistennő formám. Még tanulnom kellene a könyvekből. Meg az a zsíros szaft is folyamatosan tekergette a beleimet. Ha elalszik, elmegyek vécére, és lemosom magamról a ragacsot… A zuhany hangja felébresztette. Miután kikelt az ágyból, visszavette UGYANAZT a ruhát.
Sétálunk. Továbbra sem szól. Pedig mind a négy randinkon végig beszélgettünk. Most miért kukul? Annyi témánk lehetne. Legalább az időjárásról mondana valamit! Megragadja a kezem, behúz egy ajtón. Ebben a hangos kocsmában már úgysem értenénk egymás szavát. Tehát nem akar beszélgetni.
Megfogom a kezét, meglepődik. Jósoljak neked? Még jobban meglepődik. Nemsokára meghalsz! Nem érti a viccet.
Mi lett a humorával? Otthon teljesen más volt.
Hát nem érted, azért fogom mind a két kezed, hogy táncoljunk! Nem tudok. Akkor mit tudsz?Visszaindulunk a szállásra. Hideg van. Átölel. Hozzábújok, hogy átmelegítsen. Az első romantikus közeledése. Jól esik…
Most letusol és fogat mos a lefekvéshez.
Már nincs hangulatom még egyszer.
Inkább egy kis romantikára vágyom.
Elővegyem az illatos gyertyát? Sör szaga van. Utálom. Nem tehetek róla. A Pálpusztai sajtot szívesebben szagolgatom mint a sörszagú leheletet. Mondhattam volna neki, hogy inkább bort igyon. Dörgölődzik az ágyban. Én csak összebújni szeretnék. Tovább nyomul. A kezembe nyomja. Tudtam! Csak általam akar kielégülni… Ennyit a romantikáról.
Elalszik. Ismét letusolok. Nem értem, hogyan fuserálódott el ez a hétvége, pedig egész szimpatikus volt. Nem bírok aludni. Behallatszik az utcáról a forgalom zaja, az legalább tompítja a horkolását. Hajnalodik, szinte semmit sem aludtam. Az ébredő nap megvilágítja az arcát. Már nem horkol. Nézem. Engem nem zavar, hogy nem hasonlít egy görög istenre, csak legyen humora! Eddig volt. Lehet, hogy én öltem ki belőle?
Nem voltam elég jó?
Talán nem kellene megvárni a reggelt, hogy kínosan elköszönjünk… Halkan próbálom összeszedni a cuccaimat. Elmegyek az első vonattal. Írnom kellene neki valami cetlit, de nincs itt papír sehol.
Majd a vonatról küldök egy üzenetet.
Urbán Mara
(kezdőkép: Unsplash)
