Parfüm

A fiatal férfi kiszállt a szürke furgonból, és ruganyos léptekkel a fehérre festett ház felé indult. Régen járt a szülői házban, de most úgy érezte, magára haragítaná az anyját, ha visszautasítaná a vacsorameghívást.

Vajon ha bevallaná, hogy alig emlékszik Jenny-re, a szüleire meg egyáltalán nem, az anyja akkor is haragudna? Jó lenne, ha kiderülne, hogy Jenny se emlékszik olyan nagyon. Mentségére legyen mondva, hogy mindketten hat évesek voltak, amikor együtt játszottak. Aztán a lány és a szülei elköltöztek. Ennek épp huszonöt éve. Most meg eljöttek hozzájuk vacsorára. Mindegy, legfeljebb udvariasan eltársalognak az időjárásról, az anyjának meg majd bókol, hogy milyen jól néz ki, akkor is, ha esetleg nagydarab és esetlen.
Ha őszinte akart lenni magához, Edmond a háta közepére se kívánta ezt a vacsorát. Legszívesebben Kittyvel maradt volna, dehát nem lehetett.Kittynek amúgy is dolga volt, állítólag nagyon sietett valahová. Hogy hová, azt Edmond nem tudta. Kár, pedig fel akarta neki ajánlani, hogy jöjjön el vele erre a vacsorára. Legalább a szülei megismerhetnék. És ez akkor is így van, ha ők nem éppen egy Kitty – féle nőt képzeltek el a fiuk mellé. Hiszen ha Edmondnak jó, akkor nekik is jó kell legyen.
Kitty és ő pontosan egy évvel ezelőtt ismerkedtek meg, a férfi könyvének bemutatóján. Kitty mindössze húsz éves volt, szőke hajú, hosszú combú, kívánatos nő, olyan, amitől bármelyik férfi eszét vesztette volna. Divatos és feltűnő ruhákban járt, noha saját bevallása szerint titkárnői fizetéséből ezt nem engedhette meg magának. Hogy hogyan engedheti meg mégis, arra azt válaszolta, hogy az édesapja mindig nagyon gáláns vele, lévén, hogy ő az egyetlen gyermeke.
A bemutatón Edmondnak sikerült megőriznie inkognitóját, ami nem volt ellenére. Írói álnevén, Benjaminnak mutatkozott be és csak Kittynek árulta el, hogy ő a szerzője a Mielőtt sötétedik című kriminek, amikor beszélgetni kezdtek. Edmond látta, hogy ő is megtetszett a nőnek, és mivel Kittynek nehéz lett volna ellenállni, ő nem is állt ellen. Még azon az éjszakán egymáséi lettek. Kitty ezután hazautazott a szüleihez, és azóta is találkozgattak.
A csengetésre a ház ajtaja azonnal kinyílt, és szőke hajú, idősebb asszony jött a kapuhoz. Amikor felismerte fiát, szélesen elmosolyodott. – Edmond! Örülök, hogy eljöttél! – mondta, és ölelésre nyújtotta a karját.
– Már itt vannak? – kérdezte Edmond, miközben követte anyját a ház felé vezető járdán.
– Igen. – válaszolta Melody. – Nem tudom mennyire emlékszel Jenny édesanyjára, de elváltak. Paul előtt ne is említsd. – kötötte fia lelkére. – Most a második feleségével van itt. Amandának hívják.
Edmondot ez egy csöppet se érdekelte.
– Sokáig maradnak? – kérdezte kelletlenül, és Kittyre gondolt. A hangjára, a mosolyára, a csókjára.. Elhatározta, hogy amint vége a vacsorának, azonnal felhívja őt. Biztosra vette, hogy bármi is a dolga, Kitty is gondol rá.
– Még csak most jöttek, ne légy már undok! – méltatlankodott Melody.
– Nincs túl sok időm. – bocsátotta előre a fia, mire Melody valami olyasmit motyogott, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja…
Ahogy beléptek a házba, Edmond ismerős parfüm illatát vélte érezni. Medley Amorouse. Hát persze… Kittyé.. Ki másé? Vajon Kitty tisztában van vele, hogy mennyire fontos neki? Már a parfümje illatát is hallucinálja…
Vagy talán Jenny, az egykori játszópajtás használja ugyanazt a parfümmárkát, mint Kitty? Merthogy az illat nagyon is valóságosnak tűnik…
Meglehet. De Kittyből akkor is csak egy van, semmi nem hasonlítható a ragyogó kék szeméhez, aranyszőke hajához, a finom mosolyához. Ha neadjisten’ romantikus, és némiképp ezoterikus beállítottságú lenne, ezt akár jelnek is vehetné… Edmond ebből arra a hirtelen elhatározásra jutott, hogy amikor legközelebb találkoznak, megkéri Kitty kezét.
Még a cipőjével babrált az előszobában, amikor öltönyös, ősz hajú, idősebb férfi jelent meg a nappali ajtajában. – Ed! Ez aztán igen! Igazi férfi lettél! – szólt elismerően. – Ugye, megismersz?
Edmond kényszeredetten mosolygott, miközben megállapította, hogy alighanem Paulhoz van szerencséje. – Persze. – bólintott. – Helló! – mondta, és kezet nyújtott.
– Jenny nem tudott eljönni.- sajnálkozott Paul. –De üdvözletét küldi.
– Remek, akkor hamarosan mehetek is haza – gondolta elégedetten Edmond, miközben bólogatott, ő aztán megérti, neki is rengeteg dolga van, most is csak épphogy be tudott ugrani.
– Gyere, bemutatlak a feleségemnek.- mondta Paul. – Tavaly házasodtunk.
Beléptek a nappaliba, és a nő, aki a kandallónál Edmond apjával beszélgetett, feléjük fordult.
– Amanda, drágám! Hadd mutassam be Edmondot! Ő Jenny gyerekkori barátja! – mondta Paul, és a nő szája egy pillanatra tátva maradt, és Ed is csak nehezen tette túl magát azon a döbbenetes tényen, hogy Kittyből tényleg csak egy van, és az az egy is pont itt áll a kandalló mellett…
Edmond már tudta, kitől kapja elegáns ruháit Kitty, és a nő is, hogy Melody fia álnéven mutatkozott be neki…
– Helló Ed – szólalt meg végül Amanda rekedten, és tudták, hogy mindketten ugyanarra gondolnak.. A jövőre, ami egy pillanat alatt foszlott semmivé….

Bujáki Lívia

 

A novella magazinunk idei novellapályázatán továbbjutott a döntősök közé, melyek kivétel nélkül megjelennek magazinunk oldalán. A megjelenő novellák alatt legtöbb like-ot kapó pályamű a közönségszavazatok alapján, három további pedig szakmai zsűri döntése alapján kerül kiválasztásra 2019. június 28-án. Minden pályázónak sok sikert kívánunk!

A novellára itt, az oldal alján, a like gomb megnyomásával szavazhat:  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük