Milka cica és Dongó kutya olyan remekül érezte magát az apró kecskeólban, hogy minden éjjel ott aludtak. Virág örült, hogy kiskecskéje a jóéjt-ölelés után sem marad egyedül, de furcsa módon neki lett hiányérzete.

Korábban Milka cica gyakran bekéredzkedett a gyerekszobába, hogy az ágy sarkába kucorodva ott éjszakázzon. Biri, a bolyhos plüssbárány se támaszkodott már a falvédőnek, hiszen ő is Leila gida álmát őrizte odakint. Amikor Milka és Dongó kisurrant az ólajtó résén, mert dolguk akadt, a kiskecske Biri bundájához simulva várta, hogy visszatérjenek.

Virág rájött, hogy másik alvóállatra lesz szüksége.

Az a regimentnyi plüssfigura, ami életének első kilenc éve alatt összegyűlt, egy vesszőből font, öblös szennyesruha-tartó kosárban lakott. A kislánynak választania kellett volna közülük, de mindet egyformán szerette, és amúgy is utált választani. Becsukta hát a szemét, és úgy túrt bele fél kézzel a kosárba, hogy még a lélegzetét is visszafojtotta. Sorsolást tartott.

Addig kotorászott szorosra zárt szemmel, amíg rá nem tört a légszomj. Akkor megragadta a keze ügyébe eső legpuhább lábat, és a hozzá tartozó állattal együtt kirántotta a kupacból. Csak azután vett levegőt.

A láb egy mogyoróbarna, tojásfejű plüssnyusziban folytatódott. Nyolcaska volt a neve, és Virág még alig játszott vele. Valahogy nem került eddig sorra. Mindazonáltal puha, ismerősen barátságos nyuszi volt, alvótársnak éppen megfelelő, így hát rögtön a párnája mellé ültette.

Amikor Sebi legközelebb a szobában járt és észrevette a nyuszit, jócskán meglepődött, sőt zavarba is jött egy kicsit.

– Jé, Anyu máris áthozta neked a Dézit? Én már úgysem alszom vele, de hát… – Elharapta a mondat végét, és felnőttesnek szánt mozdulattal legyintett.

Sebi a téli szünetben múlt el tizenegy éves. Úgy döntött, hogy nagyosan rendezi át a szobáját, amibe többé nem illettek bele a játék állatok. Anyutól kapott néhány használaton kívüli párnahuzatot, hogy azokba gyömöszölje a plüssöket, és tegye őket a gardróbba, amíg el nem döntik, mi legyen velük.

Anyu számított rá, hogy Sebi előbb-utóbb meg fogja gondolni magát, és legalább néhány állatot visszamenekít a szobájába. Ezt Sebi az első lelkesedés elmúltával valóban fontolgatta is, de még nem vitt vissza egyet sem. Elkésett volna vele?

– Á, ez a nyuszi nem tőletek van! – nevetett Virág. – Nyolcaskának hívom, mert a nyolcas számmal nyertem még tavaly. Tudod, a régi iskolámban, az osztálytombolán. Csakhogy aztán jól elfeledkeztem róla! Azért vettem elő, mert Biri helyett mostantól ővele alszom. Azért volt olyan ismerős, mert nálad is láttam egy ugyanilyen plüssállatot! Ő a te Dézi nyuszid ikertesója.

Ezzel eldőlt az „igazi” Dézi sorsa, aki abban a pillanatban még egy párnahuzatban várakozott. A testvére mellett volt a helye, Virágnál!

Sebi sajnálta volna a zsákban hagyni régi kedvencét, így viszont anélkül vehette újra elő, hogy nagyfiús tekintélyén csorba esett volna. Családegyesítő terveiről egyelőre mégsem szólt a kislánynak, mert meglepetésnek szánta az ikernyuszit.

Másnap az iskolában a tízórai szünetben Sebi odaosont az alsósok folyosójára, és Virág öltözőszekrényébe csempészte Dézit. Könnyen megtehette, mert a szekrényajtók csak ötödik osztálytól fölfelé záródtak kulccsal, az első négy évfolyamé még kallantyúval csukódott.

Sebi nem sejtette, hogy aznap Virág is bevitte a suliba Nyolcaskát, a tombolán nyert nyuszit.

A kislány osztálya az első két órában a farsangi arcfestést gyakorolta, és akinek a szülei megengedték, bevihetett egy tisztítható játék babát vagy plüssállatot, hogy próbaképpen azt is kisminkeljék. Virágnak csak két picurka babája volt otthon, azok is csak úgy mellékesen kerültek hozzá, mert sosem szeretett babázni. Janka nénivel azt olvasták a gyermek arcfesték csomagolásán, hogy a ruhából, bútorszövetből teljesen kimosható, ezért Virág úgy döntött, hogy az ovális arcú, kissé emberszerű Nyolcaska pofiját festi ki bohócnak, aztán majd szépen kimossák.

A plüssnyuszi sminkje remekül sikerült. Virág elhatározta, hogy a saját arcát is olyanra festi, és mindketten nyúlbohócok lesznek a pénteki jelmezversenyen. A bohócképű nyuszit beültette az osztálytársak farsangoló játékai közé, aztán elment a többiekkel, hogy kezet mossanak tízórai előtt. A szekrényét ki sem nyitotta ebédidőig.

Sebi ebéd után újra elzarándokolt az alsósokhoz. A kisebbek sose tudták az összes dobozos kakaót meginni, és készletüket szívesen megosztották, esetleg elcserélték az éhenkórász nagyobbakkal. Sebi egy autós matricát szándékozott kakaóra váltani, de közben arra is kíváncsi volt, Virág rábukkant-e már a meglepetésre.

Virág éppen nem volt a teremben, ezért nem láthatta, hogy a kakaós dobozba szívószálat szúró Sebi szeme megakad a polcon trónoló, elváltoztatott képű plüssnyuszin. Azt sem látta, ahogy a kakaó a táblára fröccsen, mivel a fiú meglepetésében túl erősen markolta meg a dobozt. És azt sem, ahogyan Lilla, Virág padtársa ijedten ugrándozik Sebi körül. Vajon miért csinált Sebi csokiszökőkutat az osztályukban?

Virág mindezt nem láthatta, mert éppen a szekrénye előtt mérgelődött odakint, a folyosón. Olyan jól sikerült az a bohócpofi! Ki és miért tisztította le máris a nyuszit? A kislány elsírta magát. Szörnyű! Pénteken biztos nem sikerül majd ugyanilyenre!

A két kivörösödött szemű gyerek az osztály ajtajában ütközött egymásnak. Sebi éppen kifelé jött a bohóccá változtatott Nyolcaskával, Virág pedig befelé ment az alvótársnak szánt Dézivel.

Később aztán el sem tudták dönteni, hogy melyikük sírt és melyikük kacagott hangosabban. És vajon önmagán nevetett, vagy a másikon?

Virág végül mégsem bohócnak öltözött a pénteki jelmezversenyen. Bűvész lett, aki a kalapjából előrántott mogyoróbarna nyuszit egy szempillantás alatt nyúlbohóccá változtatta. Az volt a jelenet csattanója, hogy a közönség soraiból előpattant Sebi, a bohóc, és visszakövetelte a nyusziját. A két gyerek és a két nyuszi együtt hajolt meg a végén. El is nyerték a jelmezverseny különdíját, ami nem volt más, mint egy hamisítatlan répatorta. Virág osztálytársai segítettek nekik elmajszolni.

Dézi nyuszi ezután gond nélkül átköltözhetett Sebiéktől Virág szobájába, az ikertestvére mellé.

Mindkét plüssállatra ráfért már egy alapos tisztítás! Szombat délelőtt Dézi és Nyolcaska együtt ugrott fejest a mosógépbe, és vállvetve forogtak a kímélő mosás habjai között. Ezután a Dézikrek fej fej mellett, azazhogy fül fül mellett lógtak a Virágék udvarán kifeszített szárítókötélen. A bágyadt téli napsütés egyformán simogatta őket.

Kartali Zsuzsanna

Az előző rész itt olvasható >>>