Megbírod, nem tart örökké, fel tudsz állni, ennél sokkal többet bírtak őseid, erős vagy, mert azt mondják, nem kapsz nagyobb terhet az élettől, amit ne tudnál elviselni.
Félek. Egész éjjel nem aludtam. Reggel próbáltam elfedni alapozóval a fekete karikákat. A hajamat szolidan összefogtam, kiválasztottam a legjobb ruhámat és bekészítettem még egy pótharisnyát is.
Téli napon érkeztél meg hozzám, és ez a tavasz visz minél távolabb. Érkezik, közelebbé téve azt a napot, amikor a csendet madár csicsergés, a hópihéket tavaszi zápor, a kopárságot színek váltják.
Fehér ruhájának apró csillogó virágdíszei meg-megcsillannak a nap fényében, barna haja loknikban omlik vállára. Szemében a kékség, mint a türkiz tenger, nyugalmat áraszt, semmi jele annak, hogy izgulna.
A rák továbbra is a második vezető halálok világszerte. Az orvostudomány fejlődik, újabb és újabb terápiák válnak elérhetővé a rákbetegek számára, azonban van, amikor a gyógyulásra már nincs esély.
Benne volt a levegőben. Már a telefonban érezte a férfi hangján, hogy gond van. Ennek ellenére sokkolták a szavak. Ahogy az előre összecsomagolt holmijainak látványa is.
A színes folyami kavics tapintatoson megcsikordult a talpa alatt, amint belépett a kissé túldíszített, rokokó stílusú kovácsoltvas kapun. A kapu kőoszlopairól szomorú arcú angyalok kísérték figyelemmel a hajnali látogatót.
Már megint ott van a tegnapi zokni a nappali kellős-közepén, párja nélkül, csak úgy levetve, mintha valami ócska kacat lenne. Pedig a szennyes tartó mindössze néhány méterrel arrébb feküdt, szokás szerint tele.
„Én ma nem sminkelek” – gondoltam magamban, és elindultam bevásárolni. A lépcsőházban úgysem találkozok senkivel, az autóban ülve nem látszom, a boltban a maszk mindent eltakar. A szemem pedig smink nélkül is csillog.
A lenyugvó nap aranyhidat rajzol a folyóra. A part menti fákról hulló őszi levelek táncra perdülnek a lengedező szellőben. A kavicsos sétány egyik félreeső padján egy idős pár ül.
Halkan duruzsuló tévé, egy kintről ugató kutya, és a vízforraló néha felbuzduló hangja, amint használatát megkezdte. Már lassan egy éve ebből álltak a napjai.
…Kortalanul fáj..Nem létezik olyan elválás vagy elszakadás, amely közben boldog időszakot hozhat ránk, legyünk bármilyen fiatalok vagy idősek. Hisz mindannyian ragaszkodunk!
Ma egy gyógyulófélben levő alkoholista volt a páciense, holnap egy szülés utáni depresszióban szenvedő anyuka és egy kamasz, aki nem találja a helyét a világban. Holnapután pedig a furcsa nő, aki nem tudja megállapítani a nemi identitását.
Ugyanolyan reggelnek indult, mint bármelyik másik. Kortyolta a kávéját kinézett a teraszon, látta a tengert mögötte a hegyeket, olyan nyugodt volt minden.
A magyarokban még mindig él az a kép, hogy a videojátékosok többnyire otthon ülő, egészségtelen életmódot élő, fiatal fiúk, holott a játékosok fele nő és több, mint harmada 40 év feletti – ez derül ki az LG Magyarország legújabb országos, reprezentatív kutatásából.
A kedvenc padomon ülök a téren, amit az első találkozásunkkor választottál. Sokkal fiatalabb voltál nálam, de teljesen más, mint a kortársaid, szinte észrevétlenül szerettelek meg.
Szokásos heti bevásárlás. Épp a legfelső polcon lévő üdítőt néztem ki magamnak. Úgy érzem, le kell mondanom róla, hogy ezt iszogatom a hétvégén filmnézés közben. Bár, ha fellépek az első polcra, talán elérhetem…
Itt ülök egyedül, már 5 éve lesz, hogy csak úgy elmentél. Beszélni se tudtunk, hiába vártalak vissza. Csend volt a kórházban, éjszaka volt. Vártalak nagyon.
A koronavírus járvány harmadik hulláma miatt jelenleg az otthonmaradással lehet leginkább csökkenteni a fertőzésveszélyt. A fenséges illatokról és az ínycsiklandó ízekről így sem kell lemondani, hiszen a melegebb tavaszi napok beköszöntével elindult az idei grillszezon.
Csörgött az óra, ismét reggel 7. A vizit most kezdődik a kórházban- autóval odaérek fél nyolcra. Persze nem felejthetem el a banánt, és a nővéreknek is vihetnék valamit, kávét, annyit fáradnak minden nap.
Manapság ez a divat. Hogy miért? Valójában felesleges ezen filózni sokáig. Mindig voltak, lesznek emberek, akik megmondják az „igazságot, a tutit, mit hogy kellene, kinek kellene” …
Az a kis semmi szösszenet, mikor azt találja mondani csak azért is, hogy: „NEM!” Nos, akkor, ha faltörő kos lennék, nem a falnak, hanem egyenesen neki a kovácsoltvas kerítésnek mennék. Csak mert jobban fáj. Gondolom.