Azt mondod, hogy a jó szerető szajha az ágyban. Nem ellenkezem, igazad van. De ne feledd, ahhoz, hogy a nő szajhaként viselkedjen, bizalom és vágy szükséges a részéről. Az pedig a férfi dolga.
Megannyi nélküled eltöltött magányos éjszaka, megannyi kiabálás, átkozódás, ki nem mondott sérelmek után ma újra a karjaidban tartottál. Ma újra úgy öleltél mintha egy percre sem váltunk volna el. (tovább…)
A doki azt mondta, hogy ha úgy érzem, hogy a férjemet vagy a főnökömet legszívesebben fejbe vágnám valamiért, amiért korábban nem, akkor ő a maga részéről a citromfű teát javasolja rendszeres fogyasztásra.
…és akkor, hajnali kettőkor, gondolataimba mélyedve arra riadtam, nem tudom, ki vagyok. A régi „különleges vagyok” érzést felváltotta a sekélyes és unalmas énem. Elvesztem.
Az életünk nagy részét a fejünkben éljük. Nem csak én, kicsit mindenki. Mindannyiunk fejében rengeteg gondolat száguldozik. Hatunk egymásra, önmagunkra.
Van az a pont, amikor már marhára unod az egészet. Persze szeretnél élni(!).. lehetőség szerint normálisan. Mi is a normális? Relatív, viszonyítás kérdése, mint sok minden az életben?